Roham.hu

egnap hívott Soma, hogy feljönne. Mondtam, gyere. De hogy nem egyedül, hanem izé. Mizé, kérdeztem. Szóval va- lamit, azaz valakit be szeretne mutatni nekem. Jó, mondtam, gyertek csak. De hogy muszáj mégis előre elmondania, szóval egy elefánt. Egy elefánt, kérdeztem. Igen, de ne féljek, még csak kölyök. És szobatiszta. Ha szobatiszta, akkor rendben, mondtam.
A kölyökelefánt illedelmes volt. A hátára feküdt a szoba közepén, és szabad volt megvakarni a hasát. Tapintásra olyan volt, mint a disznóhas. Aztán ténfergett egy kicsit a szobában, és oma rámcsörgött. A buszra léptem volna fel éppen. Ráérnék-e evett a díszpálmából. Aztán megint lehevert a parkettra. Nem nagy kunszt ez az elefánt, mondtam meg Somának. Csak ingatja a fejét, Fölmentem hozzá délután, de jó ideig nem mondott semmit. és he verészik. De Soma nem hallotta. Ült szétfolyva a fotelban. Az Szóba hoztam a dolgot, csak somolygott, tett-vett. Örülök, hogy milyen elefánttal beszél getett. Finoman zümmögött, mint egy radiátor. jól fogtok szórakozni. Mondtam, hogy nem értem. Hát Sziszi meg te. Megbillentette a fejét, úgy zsongott neki egész este. Mint valami Szóval ő, mondtam. Igen, Sziszi, mondta Soma. nőnek. És egyfolytában nézte. Ha lehunyta a szemét, akkor is nézte. De miért éppen én…? Soma leguggolt hozzám. A parkettán És ritmikusan csettintgetett a nyelvével. Visszhangzott a szoba, legyökereztek az ujjbegyei, a gyantaszín körömágyak. Az ablak ritmikusan, mint egy barlang, attól a csettintgetéstől. A hideg kirá- a sze meteskocsi vibrációit ismételte. Mert téged szeret, mondta zott. Az elefánt meg csak nézett a semmibe, és időnként bólintott komolyan. A díszhalak az akváriumot bámulták. Az jó, mondtam. Min- denünnen átszűrődtek a délutáni készülődések, a szomszéd elmos- Kifelé menet jól belerúgtam a macskámba. Húzz el, te büdös ta a teakészletet. Soma odatette a kezét a csuklómra, otthagyta, és kipislogelőszört játsztunk. Ő letudja Aranka nénit, én meg Sziszivel Egykedvű volt. Nem változott semmit. Vattacukrot vettem neki, és hagytam, hogy a gyerekek sikítsanak. Kicsit rugdosták, ő emelgette az ormányát. Leteperték, göcögtek neki. Átnéztem az apróhirdetéseket kulcsot a zárban úgy fordítom el, nehogy fölébredjenek. sszekötöztünk négy, enyhén kifelé szögellő sílécet. Sziszi A pára apadozik, lélegzi be a talaj. A kertben Sziszit megta nult szlalomozni. A kezdő farolásokat néztük, örült találom. Szia. Kibújhatott Somáék szobájából, mindenki. Soma ragyogott este, a biliárdpartin.
ajtót sose zárnak. A völgyben tömör, éles csönd Gyere, ne szarakodj, mondta másnap. Magamra kaptam vala mit. It- tenyészik, a lezárt szemek csöndje. Na mi az. Csak néz, és nem felel. tuk a kávét, pillogtak a neonok. Nem volt merre keresni, megszállta Roppan egyet egy túlsúlyos ág. Mit keresel, mi. A pulóve remért most a köd a telepet. A vakolat felszívta a nedvet és szemcsénként adta meg magát. Úgy négy körül sütött ki a Nap, tíz percre.
Magas, kőhideg törzsek árnyékai sorjáznak a tavon. Megállok Soma sárga hurkokat rajzol a hóba, húgykalligráfia, mondja. a fekete víz szélénél. Sziszi köldökig telefecskendezi a nadrágomat A bakancs talpának anyaga, C. perverziói, hogyan készül karton- moszatos lével. Na jó, menjünk. Kaptatunk fölfelé a fák között. Gyér ból léckerítés és autó, stb. És Sziszi? – kérdezem. Visszakézből visszhangok, akár egy reggeli váróteremben. Sziszi hasát beszínezi feleli, hogy hagyjuk. A csöpögést hallgatjuk. Nem ismerlek, vagy a fölfoszló avar. Nem tudtam, hogy kúszni is tudsz.
nem tudom mi az, ez olyanként hangzik. Leülünk a szétázott hóba, Most mit akarsz. A túloldalon és távol mögöttünk lassan szét- párállnak a fatörzsek. Dél körül lehet, mindenütt fényfoltok. A lom- ömlik a Nap. Somáék semmit sem hagynak a reggeliből. Most mi bok mögött egy délelőtti váróterem visszhangjai. Tudod, miért jó van. Tolnom kell fölfelé a meredek ösvény utolsó tíz méterén. Kifogy- a kartonkoporsó? Mert nem kell hozzá kalapács. Hangosan röhög, és hatott suta lábaiból az erő. Figyelnem kell a billegő súlypontra, hogy mellbe öklöz. Néhány másodpercnyi szívszünet. oldalt vissza ne guruljon. Vagy tetteti csak. Mire felérünk, kérgesre Menjünk, szól ébredéskor, és indul. Az odafagyott avart leva- szárad a nadrágom. Valószínűleg szándékos volt. Fölkészült rá, mi- karom a fenekemről. Lilán terpednek szét az árnyak. Csütörtökön olcsó a diszkó, mondja, amikor a bokroknál beérem.
Azt álmodtam, hogy délután van. Kaptatunk fölfelé a csípős szagú avarban. Kirakjuk a plédet. Leülünk a sziklapadra napozni. Szeretem az avar meghitt neszezését, ilyenkor, októberben, mondja Sziszi. Nézem, a völgyben hatalmas csorda vágtat, zebrák, vagy lo- vak. Fák dőlnek mellettük, mindig menetirányba, szép lassítottan. Aha, felelem, ahogy a menekülő zergecsapat elkanyarodik, mintegy vezényszóra. Hát az kétségtelen.

Source: http://www.roham.hu/magazin/roham6/roham6-elefant.pdf